Egy hűséges, igaz, öreg barátomat veszítettem el és bevallom, ez nagyon megviselt.

Bár voltak egészségügyi problémái, nem hittem, hogy ennyire komoly a helyzet.

Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért a tragikus hír. Megmondom őszintén, napokig csak

kóvályogtam.

Nehéz belenyugodni a megváltozhatatlanba, felfogni a felfoghatatlant, megérteni az érthetetlent.

Nehéz tudomásul venni, hogy nincs többé, nehéz elfogadni, hogy történt vele valami "végleges".

Nagyon-nagyon hiányzik. Elment, és belőlem is elvitt egy darabot

"Van úgy, hogy egyszer csak rád  szakad a világ,

nehéz lesz a lépés, de az élet megy tovább."

Igen. Az élet megy tovább. Még sokszor gondolok rá és fogok is biztos sokáig, de az élet már

nyomul felém parancsolón. A megoldandó feladatok sorakoznak, gyűlnek, gyarapodnak, hívnak.

...és én indulok!