Ez alkalommal nem egy alternatív gyógymódot képviselő szakemberrel beszélgetek, hanem egy tünetmentes pánikbeteggel, aki már hónapok óta jól van. Hogy mi mindennek köszönheti azt, hogy jobban érzi magát, az részletesen ki fog derülni a beszélgetésből, azonban elöljáróban már most elárulom a Kedves Olvasóknak, hogy az általam csak „Géza programnak” nevezett életmódbeli javaslatok egy része bizony fontos szerepet játszott a gyógyulásában.

D.E.: Kérlek, mutatkozz be röviden! Hány éves vagy, mivel foglalkozol?
-    Zoli vagyok, 20 éves és jelenleg tanuló vagyok.

D.E.: Milyen életmódot folytattál mielőtt pánikbeteg lettél!
-    Naponta kb. másfél-két doboz cigi, semmi sport, éjszakai élet, sosem voltam kipihent, jelentős alkoholfogyasztás, egy nap egyszeri étkezés.

D.E.: Mikor észlelted először a pániktüneteket és felismerted-e, hogy mivel állsz szemben?
-    Mint minden roham, az első is váratlanul jött. A haveroméknál volt egy házibuli, csak hárman voltunk először, mert még az elején voltunk, csöngetett a többi ismerősöm, és amikor vagy húszan bejöttek, akkor kapott el először a roham, elkezdtem szédülni, a szívem úgy vert, mint még sosem, rosszul voltam nagyon, azt hittem, hogy ott rögtön meghalok. Akkor még csak nem is hallottam a pánikbetegségről.

D.E.: Hogy derült ki, hogy tulajdonképpen mi a betegséged?
-    Ez egy nehéz kérdés, mert először azt hittem, hogy szívbeteg vagyok (végül is kiderült, hogy a pánikrohamok miatt az is lettem) elmentem kardiológushoz, ő megállapította, hogy tényleg nem oké valami a szívemmel, felírt bétablokkolót, de semmivel sem lett jobb, mert emberek között ugyanúgy előjött mindig. Pár hónap múlva amikor visszamentem, elmeséltem neki és mondta, hogy a gyógyszer amit felírt, a lehetséges mellékhatásai között van a pánikroham. Akkor hallottam először erről a betegségről. Szívgyógyszert váltottam, de akkor sem oldódott meg a dolog.

D.E.: Mit tettél ezután? Szedtél-e gyógyszert és miket? Ha igen, azóta sikerült-e elhagyni azokat?
-    Csak szívgyógyszert és vérnyomáscsökkentőt szedtem, de ezeket mára elhagytam, mert ahogy kigyógyultam a pánikbetegségből, úgy megoldódtak ezek a problémáim.

D.E.: Mennyire volt súlyos a betegséged?
-    Eleinte nem volt vészes, mert szinte azt sem tudtam, hogy mi az, inkább azután voltak problémák miután utánanéztem ennek a betegségnek és ezzel placebo hatást váltottam ki, mert szinte az összes lehetséges tünetet észrevettem magamon és utána már csak ezen járt a fejem a nap 24 órájában….

D.E.: Miért kerestél alternatív megoldást a gyógyszerek mellé?
-    Mert tudtam, hogy ez biztos, hogy nem csak szimplán szívbetegség és azt hallottam, hogy az antidepresszánsoktól még rosszabbul lennék egy idő után, ezt az anyukám is megerősítette, aki egészségügyi dolgozó.  

D.E.: Mik segítettek a gyógyulásodban?

-    Leginkább a Neuroptim segített, mert a szedése után pár nappal már enyhültek a tünetek, rá 1-2 hónapra pedig meg is szűntek, na meg persze napi 3 óra sportoltam is.

D.E.: Mennyi ideig alkalmaztad a fentieket, mire javulást éreztél?

-    Összesen 1 évig alkalmaztam a teljes gyógyuláshoz (sportolni ma is sportolok még), de pár nappal a Neuroptim szedése után már lényeges változást tapasztaltam.

D.E.: Most hogy érzed magad?

-    Teljesen jól. Semmi bajom és most már kimondhatom, hogy végre akárhova el tudok menni (buliba is), anélkül, hogy pánikrohamom lenne.

D.E.: Mik azok a módszerek, melyeket megtartasz és melyek életed elengedhetetlen részévé váltak amiatt, hogy jól érezd magad?

-    Sport és vitaminok.

D.E.: Ha tehetnéd, változtatnál-e az orvosok hozzáállásán a betegségedhez? Véleményed szerint érdemes lenne-e az embereknek a gyógyszerek előtt természetes gyógymódokat kipróbálni?

-    Mindenképpen. Ha ilyen alternatív megoldásokkal megszüntethető olyan betegség, mint a depresszió vagy a pánikbetegség, én nem hiszem el, hogy az orvosok nem csak az üzlet miatt írják fel az antidepresszánsokat és az egyéb bódító vagy nyugtató szereket.

D.E.: Mit tanácsolnál azoknak a szkeptikusoknak, akik nem próbálják ki a diétát, és nem szakítanak heti néhány órát a sportolásra?

-    Azt, hogy megőrültek  A diétáról semmit nem tudok mondani, mert nekem a 180 cm magasságomhoz és az 57 kilómhoz nem jött volna jól diéta, szóval nekem inkább híznom kellett egy kicsit, de nem lehet hülyeség.

D.E.: Hogyan kezdtél neki az életmódváltásnak?

-    Nehéz volt elkezdeni az életmódváltást nagyon, de csak az volt a szemem előtt, hogy így meggyógyulhatok és nem lesz több ilyen gondom. Minden az agyban dől el. Ha lemondunk a gyógyulni akarásról, akkor minden el van veszve. Minden nap sportolni kezdtem és lemondtam a káros szenvedélyekről, elkezdtem többet foglalkozni magammal, hogy mindig kipihent legyek.

D.E.: A pszichés betegséged javulásán kívül, tapasztaltál-e egyéb területen is pozitív változást? Pl. kevesebb fejfájás vagy jobb emésztés stb.

-    Minden területen pozitív változást észleltem, kevésbé lettem fáradékony, megnőtt a teljesítőképességem és sokkal jobban tudtam koncentrálni.

D.E.: Mit tanácsolnál azoknak, akik még az út elején járnak?

-    Csak annyit (de ezt nagyon fogadják meg), hogy soha nem szabad feladni akármilyen nehéz is! Lehet, hogy nem pár nap, hét vagy hónap, hanem csak évek múlva történik valakivel változás, de ha meggyógyul akármennyi idő után is, akkor már megérte…

Készítette: Dobrai Erzsébet

2010. július.